A tisztavizes rendszerek nélkülözhetetlen vízkezelési technológia a modern iparban, az orvostudományban és a tudományos kutatásban. Alapvető céljuk a szennyeződések, ionok, mikroorganizmusok és egyéb szennyező anyagok eltávolítása a vízből többféle fizikai és kémiai módszerrel, így végül nagy tisztaságú vizet kapnak.
A tiszta vizes rendszerek műszaki alapelvei
1. Fordított ozmózis (RO) technológia
A fordított ozmózis a tisztavizes rendszer egyik alapeleme. Elve egy félig{1}}áteresztő membrán szelektív áteresztésén alapul. Nagy nyomás alatt a nyers vizet átnyomják a fordított ozmózisos membránon. A vízmolekulák átjuthatnak a membrán apró pórusain, míg az oldott sók, kolloidok, szerves anyagok és mikroorganizmusok a térfogat- vagy töltéskülönbség miatt megmaradnak. A fordított ozmózisos membrán pórusmérete jellemzően 0,1 nanométer, amely képes eltávolítani az oldott szilárd anyagok (TDS) több mint 90%-át, valamint a baktériumok és vírusok 99%-át.
2. Elektro-ionmentesítő (EDI) technológia
Az ultratiszta víz előállítása során az EDI technológia egyesíti az ioncsere és az elektrodialízis elvét. Az ioncserélő gyantával töltött modulok és egyenáramú elektromos tér segítségével a vízben lévő maradék ionok szelektíven adszorbeálódnak és a koncentrátumkamrába vándorolnak kiürítésre, így elkerülhetők a hagyományos ioncserélő gyanták gyakori regenerációs problémái. Az EDI permeátum fajlagos ellenállása 15-18 MΩ·cm, így alkalmas a rendkívül magas vízminőségi követelményeket támasztó iparágakra, mint például a félvezetők és a fotovoltaik.
3. Több-lépcsős előkezelés és utókezelés A tisztavizes rendszerek jellemzően több-lépcsős előkezelést (például homokszűrést, aktív szén adszorpciót és lágyítást) tartalmaznak a magmembránmodulok védelme érdekében. Az utókezelés magában foglalhatja az ultraibolya (UV) sterilizálást, az ultraszűrést (UF) vagy a végső polírozó kevert ágyat a vízminőség további biztosítása érdekében.
